Vigyázz, kötél!

Ervin vitt le kocsival Csobánkára, a Flóriánnál szedett össze, egyébiránt életemben először találkoztam vele. Meséli, 20 éve mászik, és segédoktató lesz a tanfolyamon – ki nem néztem volna belőle, ha szembejön a körúton, hogy IX-es utakon szaladgál, mint más a betonon, úgy. Aztán csak nézünk. A csobánkai cserkésztáborban egy szobába befér a tanfolyam teljes legénysége – 10 ágy, emeletes (remek kis rácsokkal, valószínűleg kifejezetten a standépítés gyakorlására kialakítva).

Arra van a felfele (Oszoly)

Az első nap felzavarnak a sziklára. Akkor még nem is sejtettem, hogy két nap múlva a csomók, standok, köztesek az álmaimat is elfoglalják (rémálmom volt a héten, visszatérő, hogy a függőstandban rosszul kötöm meg a szorítónyolcast, persze sosem tudtam meg, mert mindig felébredtem). Az Oszoly alatt rendezkedtünk a beülőben el, akasztgatjuk a mit hová – Jzy és Szandra magyarázza, hová való a csavaros karcsi, hová a sima, az expressz – szegény Karcsi sokat kapkodta a fejét a hét elején, míg megszokta a sűrű „kareszozást”. Délután süvítő szél jön, beleállunk. Ék, friend, akasszál. Húzzál be. Stand, kivehetsz. Minden parti mellett legalább egy oktató, figyel, segít, magyaráz. Takival mászom egész héten – hiperaktív mókus, laza, rohan, de másnapra megvan a bizalom, a hang közös, nem majrézok (annyira). Másnap Pilisszántó, Kőfülke – Zsolt és Szandi mutatják a trükköket, Takival a barlangot is kimásszuk. Vicces, pókhálós. Szorító félkézzel. Még egyszer. Na még egyszer. A két nagyöreg, Béla és Gyuszi mindenkire szán időt. Tanfolyamos, segédoktató, egyre megy – utóbbiaknak oktatásból is szupervíziót adnak, Judittal az élen – a beszállásokhoz gyaloglás közben gyakran hallom fél füllel, ahogy pedagógiai tanácsot ad.

Megtudod, hogy hogy érdemes (Béla elmondja) (Bajót)

Esténként elmélet: e=h/l, F=2mg, 22 kN, megtartási rántás, elsősegély, geológia, kötélvezetés –érthetően, beszélgetősen, nagy röhögések közepette. Videók, képek, blokkvázlatok. Atti minden este belealszik, nem vizsgázom, mondja – veréssel fenyegetjük, de hajthatatlan. Kati máshol elvégezte az alapfokút már, Veresegyházáról ingázik esténként az elméletre, az utolsó két nap jön velünk mászni, vizsgázni.

Na akkor jöhet az elmélet

Harmadik nap Gerecse, Bajót – Reibungtábla. Jzy harmadik napja fotóz, örökít, fentről, lentről, falról. Első váltott mászás, váltott ereszkedés, két kötélhosszas utakon. Pokol fal, Szívek fala, V--os út, átszenvedem magam rajta, lent öten egymás szavába vágva magyaráznak, bal lábad jobbra fel, jobb lábad balra le, a könyöködnél ott egy jó kis fogás; persze, két ujjam pont ráfér, dehogy fogok oda, hülyék! Odanyúlok azért, jé, megtart. Szandra jön mellettem, egy idő után csak rá figyelek, már para van – és hopp, megvan az utolsó fogás, lépés, kint vagyok a kunsztból! A gyerektáborosok is csatlakoztak mától, tömeg a csúcson – lépd át a kötelet, várjál, ez az én standom, ide akassz, nem férek el, ki vagy már kötve? helycsere! Mindez totális biztonságban – a segédoktatóink ha kell, levitálnak a sziklák fölött. Varázslat. Lefelé menet Józsi, a csapat legendás szétszórtja fejéhez kap, a kötél! majd eltűnik a sűrűben, várunk, beszélgetünk. Józsi visszaér, nincs meg... – akkor vissza falhoz! Később kiderül, azért a kötélért kalandozunk, ami végig Taki zsákjában lapult a hátán.

Zsolt egyszerűsít (Pilisszántó, kőfülke)

Oszolyon begyűjtjük a Delago fal két útját másnap – Nagykémény, Kisátlépő – váltva. Fentről a kilátás szélben, napsütésben, csepergő esőben mindig zseniális. A többiekkel a falban találkozunk, kacsintunk, röhögünk, segítünk. Kőfotel a csúcson, szemlélődök, várom a másodmászó Takit. Bevettelek, indulhatsz! Minden stimmel. Kivéve a köztesek, na ezt akkor mégegyszer, ahova csak tudtok, ékeljetek; készülünk a vizsgára – reload! Újra nekimegyünk, tötyörögni a repedésekben. De megvan, Gyuszi is elégedett – nézi a dolgainkat, nem mond semmit – nagy dicséret...!

Vaskapuhoz a beszállásig is gyönyörű erdei ösvény visz fel. Fent a gerinc az első út, a nagykapu fölött, méter széles, jobbra is, balra is mélység. Fent tömeg vár, standolunk, ahol érjük. Vigyázz, kötél! Úri passzióból kimászunk még egy IV-es utat a kiskapunál, reibung. Fent csüccs, peace.

Stand up!

Találkozunk, röhögünk, segítünk (Vaskapu)

Utolsó előtti nap Oszoly, reggel eső, standolunk az emeletes ágyakon, mellbekötő, csomók. Délutánra eláll, spuri a falhoz, vizsgálgatjuk a vizsgautakat. Veszprémi alsó, traverz a Nagykéménybe, Gyuszi lentről instruál: jobb kezedtől tíz centire ékhely, balra homokóra, fűzd meg. Nem láthatja onnan, fejből tudja. Talpalatnyi helyen standolok egy rámpán. Hatodik nap, szorít a cipő, botrány. Fent a csúcson stand, pacsi, megvan. Flottul megy, összeszoktunk.

Függőstand, előírásszerű (Oszoly)

A vizsga előtt mindenki a jegyzeteket bújja, A, B, C, D csoport, relációanalízis, az ebédlőben karikázunk vadul. Mindenki átmegy, Béla gratulál, a gyakorlati vizsga másnap reggel, esőt jósol a pesszimista köpönyeg.hu. Szerencsére az időjárás nem olvasta – kisüt a nap, verőfényben érünk fel a csúcsra. A függőstandban tökölünk kicsit, Balázs, a vizsgabiztos jó tanácsokat ad, kérdezget, mit miért csinálunk úgy, ahogy. Persze túlbonyolítjuk, mindent lehet mindig sokkal egyszerűbben, még a vizsgán is tanulunk.

A fal alatt ünnepélyes bizonyítványosztás – mindenki átveheti az alapfokú sziklamászó vizsgabizonyítványt. Persze végül Atti is. Verni sem kellett.

...

Egészen elszoktam a korláttól az erkélyen.

(Magyar Hegymászó Oktatók Egyesülete, Alapfokú Sziklamászó Tanfolyam, 2012. 07. 15-22.)

fotók: Vainel Gergely Gyula / Jzy