2007 febr. 24.-én megvolt! No nem a szomszédkislány, hanem a jégszerszámos-sziklamászós verseny Hámorban. Egy rövid mondattal összefoglalva: ultra családi hangulat, mondjuk én ezért zarándokolok el ide minden évben, de ez most még inkább igaz volt. Jó-jó lehet mondani, hogy nincs jég, de volt fejjel lefelé felszúrt bicikli(!), autógumi, farönk, raklap, stb, történt szerencsétlen baleset is előtte(1 perc néma megemlékezés), de az élet nem áll meg, viszont a legnagyobb durranás a levélbomba (lett volna). Ennek az MHSSZ volt a feladója, de nem robbant, ellenkezőleg, legalizálta a nemzeti park által e falakon a „szárazjégmászást”. No nem mintha megkérdezték volna az egyik legnagyobb létszámmal bíró tagszervezetüket, hogy vajon ti se támogatjátok a jég nélküli jégmászást? Valószínűleg a szövetség nevéből az „és”-t elhagyták és vessző lett helyette, így maradhatott a végén a Sportmászó Szövetség. Egy biztos: ez a kis szerelmes levélke olyan lavinát indított el, amire szerintem semmi szüksége nincs a mászó társadalomnak, de lehet majd egyszer felnövök és megértem ezt az egészet. A másik szomorú tény, hogy az egyesületből Szászfai Judit és jómagam állítottuk fel a teljes idegen hadosztályt, ha leszámítjuk, hogy Dzsudi miskolci, akkor bíz megkapjuk, hogy a versenyzők közül hány ember nem volt lokálpatrióta, hát nem vagyok rá büszke, ilyen rendezvény mégiscsak egyszer van évente.
Az út egyébként egy ’92-es sportmászó-verseny helyén lett kiépítve, itt korábban nem volt út, viszont volt elegendő fúrt lyuk a falban a mű dolgoknak. Visszautalva a levélkére tényleg letört egy fogás de az műgyanta volt és láttam, hogy összeszedték. Igen a hangulat még mindig a régi, tehát sajnálhatja aki csak nézőként is kihagyta, zárásként álljon itt Iván nem szó szerint idézett megjegyzése: …mindig nagyon várom, mert itt lenni jó…
Berhidai Péter