Közeledve az indulás napjához csökkenő bizakodással figyeltük az időjárás-előrejelzéseket, az utolsó egy-két napon már az örök optimisták is meg-megtörni látszottak. Járt az agyunk, hogy ide menjünk, vagy oda, netán amoda? Mivel vasárnapra, hétfőre masszív esőt mondanak az egész Keleti-Alpokra, érdemes-e már szombaton kiutaznunk? E bűnös gondolat szerencsére hamar elsorvadt, mindenkit hajtott a szomj a hegyek után. Augusztus 6-án, szombat reggel nekivágtunk az autópályának, a kb. 8,5 órás út Cortináig barátok társaságában gyorsan elrepült (a Rotaru-Tangl házaspár huncutkodott hátsó ülésen, míg én a kormányt tekergettem). A célhoz közeledve felvetődött, hogy miért ne használjuk ki az estig hátralévő pár órát egy rövid mászásra. Elő a kalauzzal, mi fér bele? Hopp, a Cinque Torri házhoz fel lehet autózni, ez való nekünk!