Július harmadik hetében tartotta a MAHOE idei nyári magashegyi tanfolyamát a Magas-Tátra Kistarpataki-völgyében.

Gyurival és Zolival július16-án délelőtt indulunk autóval a Keleti-pályaudvartól. A csapat nagy része már hajnalban elment vonattal, amivel mi vidékiek nem tudtunk élni korai indulása miatt. Mivel a tanfolyam időpontja adott volt, így meg se néztem előre az időjárást, csak remélem, hogy nem lesz hóvihar, vagy többnapos esőzés. Derűs időben lépjük át a határt, bizakodva haladunk észak felé. Fél 3 körül érünk Ótátrafüredre, ahol az autó állapotának megóvása miatt mindenképpen őrzött helyen akarunk parkolni. A Grand Hotelnél nincs hely, így a tőle néhány száz méterre nyugatra fekvő Hotel Atryum-ban hagyjuk a kocsit. Ennek először nem igazán örülünk, később viszont annál inkább, mivel itt nem kell fizetni. Ezzel sikerül megspórolnunk legalább 7-8E HUF-nak megfelelő összeget. Utoljára még a széldöntés előtt voltam a Tátrában, így megdöbbenve látom az iszonyatos pusztítást. A 7 perces felvonóutat követően terjedelmes csomagjainkkal fél 4 után elindulunk a Magistralen. Pakoláskor – Zolival együtt - a 2 hátizsákos figura mellett döntünk, aminek következtében erősen karácsonyfaszerű külsőt sikerül öltenünk. A felvitt holmi mennyiségét tekintve azonban Gyuri messze veri a mezőnyt, legalább 40 kilós(!) hegyiretiküljével. A hőmérséklet valahol 5-8 fok körül mozog, köszönhetően a területre nem sokkal ezelőtt beáramlott sarkvidéki eredetű levegőnek. A csomagok, na meg a 800m szintkülönbség azért szolgáltat annyi hőmennyiséget, hogy rövidnadrágban és vékony, feltűrt ujjú pulcsiban sem érzem igazán a hideget. A Zamkovsky-háznál a Kistarpataki-völgy felé indulunk, rátérve a zöld jelzésre. A Téry-ház előtti szakaszon többször be kell fordulni az egyre viharosabban fújó szél irányába, mivel az, a csomagok nagy felülete miatt rendre le akar minket tessékelni az ösvényről. Esőt viszont szerencsére nem kapunk a nyakunkba, csak Gyuri egy kis havat. Az érkezés után vacsora, majd rövid megbeszélés következik, ahol eldől, hogy másnaptól a párosok melyik oktató felügyelete alatt fognak mászni. Meseszerű az arány, 11 tanuló jut 6 oktatóra. Ebből következően Zoli végig oktatóval mászik, első nap hozzánk társulva, míg második naptól a később érkező Csapajevvel párt alkotva. A felszerelések elrendezése után még mindenki legurít egy pivo-t, aminek korsójából Matyi rutinosan már a vacsora előtt lealkudott 10%-ot ottlétünk idejére. Meghallgatjuk Gábor érdekes és rendkívül alapos ismeretekre utaló előadását a völgy felfedezéséhez kapcsolódó magyar vonatkozású mászásokról és a Téry-ház történetéről. Korán nyugovóra tér a társaság, ahogy – az utolsó este kivételével - a tanfolyam többi napján is, mivel a reggelit 6-ra kérjük Mirotól (a ház gondnokától), a túrák pedig fél 7-kor indulnak.

Sátán folyosó, Menguszfalvi völgy, Magas Tátra, 2006 február

Elhatároztam, hogy idén télen firnutakat, kuloárokat kéne mászni, és erre a Tátra kínálkozott kiváló - ugyanakkor elérhető - terepnek. Januárban sikerült megismerkedni a Karcsmar folyosóval, majd a Radnai gerinctúra után most ismét egy Tátrás hétvégét terveztünk. Mivel megtudtuk, hogy ismét meg lehet szállni a Poprádi házban, egyből kinéztük a Sátán kuloárt a Menguszfalvi völgyben. Ezúttal végül csak hárman mentünk a csapatból: Dávid, és újdonsült mászótársunk, Karesz, meg én.

MAHOE II. HIMALÁJA expedíciója 2001.09.23.-11.11. 2001. ősz, India

Nem fogadta kegyeibe a szerencse istennője az oktatók második Himalája expedícióját.

Egy emlékút születése, avagy egy jól sikerült tátrai mászótábor története.

Hosszú, hosszú évek óta dédelgettem egy álmot. Szerettem volna méltó és maradandó emléket állítani két igaz barátomnak, akiket 1979. szilveszterén tragikus körülmények között vesztettünk el a Tátrában.

Az Egyesület tagjai már biztosan tudják, hogy a két kiváló mászóról; Berán Jánosról és Kókai Balázsról van szó. Sokat gondolkoztam azon, hogy az idő vajon mennyire szépíti meg az eltávozottak valós emberi értékeit, hiszen előbb-utóbb mindnyájan szeretünk csak a szépre emlékezni. Azt hiszem itt másról van szó, hiszen ők ketten rövid életük során, önzetlen emberek, igazi barátok, tehetséges, vasszorgalmú mászók és a nagymúltú Téry Hegymászó Szakosztály életének fő szervezői voltak.