Beszámolók
2012. szeptember 05., szerda 00:00
Négy nap Arco-ban, négy út a Sarca völgy napsütötte falain
Írta: Tangl Eszter
Miután a zord idő lekergetett minket a Piz Palü oldalából, meg sem álltunk a Garda-tóig. Azt reméltük, itt nyári meleg fogad majd minket - szeptember elején ez nem is különleges vágy :) Nem csalódtunk, hiszen az Arco-i kempingből mind a négy ott töltött nap során kellemes túrákat tettünk.
Kategória:
Túraleírások
Az egyre bővülő család mellett idén nyáron csak pár napos mászós programra volt lehetőségem. A dátum adott volt, nekiláttam a társkeresésnek, szerencsére hamar összeállt négyfős csapatunk: Bálint, Máté, Zsé, s jómagam. A tavalyi Fussstein északi él mászás szépségei után körülnéztem, hátha van még hasonló mászás a Zillertali-Alpokban. A Grundschartner északi éle kínálkozott, a leírások hosszú beszállással, még hosszabb lemenettel, alpin biztosítottsággal, cserébe stabil kőzettel, változatos mászással kecsegtettek. Pompás! Ez lett első célunk, a terv további része pedig a Wetterstein déli falait vette célba amihez a Csillik Dávid barátomtól kapott Wetterstein mászókalauz szolgált inspirációul.
Kategória:
Túraleírások
Néhány nap a Wilder Kaiserban
Egy szubjektív beszámoló
Mottó: Júliusban még azt hittem hatost tudok mászni, ma már tudom: csak négy plusszt.
Július 30-án, hétfő délután kellemesen felhős időben gyalogoltunk fel a Stripsenjochhausba, ahol időben szállást foglaltunk, így puha paplanos ágy várt minket.
1. mászás: Fleischbank, északi fal: Via Classica
2. mászás: Totenkirchl, Westwand-Sockeldurchsteig
Kategória:
Túraleírások
Ervin vitt le kocsival Csobánkára, a Flóriánnál szedett össze, egyébiránt életemben először találkoztam vele. Meséli, 20 éve mászik, és segédoktató lesz a tanfolyamon – ki nem néztem volna belőle, ha szembejön a körúton, hogy IX-es utakon szaladgál, mint más a betonon, úgy. Aztán csak nézünk. A csobánkai cserkésztáborban egy szobába befér a tanfolyam teljes legénysége – 10 ágy, emeletes (remek kis rácsokkal, valószínűleg kifejezetten a standépítés gyakorlására kialakítva).
Kategória:
Tanfolyam
Amikor oktatóink megkértek minket, hogy írjunk egyfajta élménybeszámolót a tanfolyam végeztével, mindketten kapva kaptunk az alkalmon, hiszen a mi esetünk talán egy kicsit másabb, mint a többi mászó-tanfolyamosé és olvasva az élményeinket talán olyanok is kedvet kaphatnak a mászáshoz, akik előtte nem is gondolkoztak ilyesmin.
Ugyanis az az igazság, hogy mi soha nem terveztük, hogy sziklát fogunk mászni. Sőt, ha valaki fél éve a szemünkbe mondja, hogy ez lesz az új szenvedélyünk, biztos, hogy kinevettük volna.
Kategória:
Tanfolyam
Már februárban többször felhangzott a rejtélyes kérdés a klubban: mikor lesz a négyszertíz? Ezért aztán nem halogathattuk sokáig a kihirdetést, látván, hogy ismét sokan várják a tavasz első nagy megmérettetését.
Idén negyedik alkalommal gyűltünk össze Rókahegyen, március 31-e hajnalban, ezúttal 16 páros lendült neki a feladatnak.
Kategória:
MAHOE esemény
Világunkban minden változik, semmi sem állandó. Nincs ez másképp a mászással sem. Változnak a felszerelések, a stílusok, az edzésmódszerek, és ezek a változások természetesen elérték a Magas Tátrát is.
Rengeteg nehéz és hosszú, klasszikusnak számító út született 60-as, 70-es években. Ebben az időben talán a Pochyly testvérek, (főleg Pavel) voltak a legtermékenyebbek. De ide sorolható Orolin, Krissák, Dieska, és még sokan mások. Ezek a mászók hosszú idő alatt sok-sok szög, faék, trepni, lépőszár, és egyéb technika felhasználásával küzdöttek le valami kellemes áthajlást, vagy keskeny repedésrendszert.
Kategória:
Túraleírások
2012. március 26., hétfő 02:37
MAHOE Nyílt Nap - 2012. március 25., Oszoly, Berda pihenő
Írta: Molnár Tibor
Nyűgösen ébredek, félálomban nem tudom eldönteni, hogy 6 óra van, vagy már 7. (Vajon áltállt magától a telefon az új időre éjjel?) Aztán egy fekete tea segít, hogy összeszedjem a mászócuccot. Bedobok még egy plusz sisakot és beülőt is, hátha szükség lesz rá, és irány Csobánka. A Margit hídnál beszáll Juli, aki csak 10-ig ér rá, de mégis jön mászni, mert nem bír a kíváncsiságával. Éppen 9, amikor a találkozóhelyre érünk az oszolyi sziklák alatt. Sehol senki. Lehet, hogy mégse volt annyira jó ötlet ez a nyílt nap?
Kategória:
MAHOE esemény
Gondoltuk, hogy a nyári szezon valódi megkezdése előtt még méltó módon le kell zárnunk a telet. Erre mi sem volt alkalmasabb, mint a március 15-i hosszú hétvégén, a tavaszi napsugarak simogatta hazai mászóiskolák helyett a távoli Tirol havas hegyei közé utazni.
Jó kis csapat gyűlt össze: Iza, Krisztián, Bálint, Árpi és Patrik az egész hetet a Venediger környékén tervezte sítúrázással tölteni. Mi pedig négyen: Gyuszi, Geri, Ádám és én 15-én hajnalban indultunk útnak. Nagy lendületünkkel mintegy nyolc órát suhantunk az aszfalton, mire végre felkanyarodtunk Hinterbichl falucska felett a parkolóba. Azt már a többiektől hallottuk, hogy a házig végig cipelték a sífelszerelést, így hát mi is összeszedtük a hátizsákjainkat, felcsaptuk rájuk a léceket, és nekivágtunk az erdőnek. Az út eleje kellemetlen sáros-latyakos élmény volt, feljebb kicsit javult a helyzet, de ideálisnak nem gondolta egyikünk sem. Nagyjából három óra caplatás után végre megpillantottuk a házat jelző óriási karabinert, s mögötte a Johannishütte barátságos alakját. Este a pecsenye-színűre pirult ötösfogattal együtt szürcsöltük a sörünket, és tervezgettük a másnapi indulást.
Kategória:
Túraleírások
Egy hegymászó túra tulajdonképpen az előkészületekkel veszi kezdetét. A derék és lelkes túrázó beszerzi a szükséges felszerelést, összepakolja holmiját (persze az elindulás előtt éjszaka), kora hajnalban beszáll az autóba és irány a hegy! Ezt a „nulladik” szakaszt általában nem szeretjük, afféle szükséges unalmas rosszként éljük meg, amin túl kell esni, hogy az ember a hegy lábához érve végre lelkesen hozzáfoghasson a mászáshoz.
Kategória:
Túraleírások
Kategória:
MAHOE esemény
Hogy mi kell egy jó mászáshoz? Elszántság. Bár sokan inkább elvetemültségnek neveznék. Persze ez már csak nézőpont kérdése. Mindenesetre valami hasonló volt bennem, amikor Augusztus 17.-én leszálltam Poprádon a vonatról, és nyugtáztam, hogy a késés miatt ismét 2 perccel az orrom előtt ment el az óráként közlekedő elektricska. Ezaz!
Kategória:
Túraleírások
Az út elég hosszú. Az alsó része gyönyörű, és nehéz is. Igazi élmény. A kulcsrésze VIII.-as fokozatú. Azért néztem ki ezt az utat, mert nem másztam még ilyen nehezet, és kíváncsi voltam. A kulcshossz így nézett ki: VII+, VIII-, VIII. A VII+ még ment, a VIII-.-t is másztam, de ott már sokszor bele kellett ülnöm, a VIII-as részre meg már elfogytam. Az is nehéz volt, hogy nem csak egy technikás mozdulat volt, hanem hosszan kellett mászni a teljesen sima reibungon.
Kategória:
Túraleírások
Közeledve az indulás napjához csökkenő bizakodással figyeltük az időjárás-előrejelzéseket, az utolsó egy-két napon már az örök optimisták is meg-megtörni látszottak. Járt az agyunk, hogy ide menjünk, vagy oda, netán amoda? Mivel vasárnapra, hétfőre masszív esőt mondanak az egész Keleti-Alpokra, érdemes-e már szombaton kiutaznunk? E bűnös gondolat szerencsére hamar elsorvadt, mindenkit hajtott a szomj a hegyek után. Augusztus 6-án, szombat reggel nekivágtunk az autópályának, a kb. 8,5 órás út Cortináig barátok társaságában gyorsan elrepült (a Rotaru-Tangl házaspár huncutkodott hátsó ülésen, míg én a kormányt tekergettem). A célhoz közeledve felvetődött, hogy miért ne használjuk ki az estig hátralévő pár órát egy rövid mászásra. Elő a kalauzzal, mi fér bele? Hopp, a Cinque Torri házhoz fel lehet autózni, ez való nekünk!
Kategória:
Túraleírások
Hogyan nem másztuk meg a vulkánokat
Kategória:
Túraleírások
Nézegettük az időjárás előre jelzést: A szokásos "változékony" (vagyis esős) időt ígérte. Nem hagytuk magunkat. Három autóval, 13 fő elindult a Karlsbader Hüttébe. Szombat délutánra felértünk. Csodáltuk a kavargó felhőket,és tudomásul vettük, hogy kedd éjszakára már nincs szállásunk, mert egy csoport érkezik. És holnap mi várható? Csak délután fog esni.
Kategória:
Túraleírások
Összegezve az élményeket: szerintem ez az út nem véletlenül szerepel a száz extrém című gyűjteményben. Már a beszálláshoz vezető út is egy szép túra lenne akár önmagában is, egy “lájtosabbra” tervezett napon. A mászás igazi élmény, kivéve a mozgós részeket, és az út hossza sem jelentéktelen (400 m szint, kb. 450 m mászás). A csúcsról a kilátás csodaszép, és aki gyorsabb, mint mi, az innen áttúrázhat a szomszédos Olpererre is. A lejövetel jelenti az út valódi extrémségét, legalábbis én úgy éreztem, hogy ehhez képest pl. a Sárga fal-ról lejutni körúti körömcipős séta volt.
Kategória:
Túraleírások
A tábla teljesen sima volt, fogást csak nyomokban tartalmazott. Végre elértem egy kis pikkelyt. Előkapartam egy mikroéket és valahogy berángattam mögé. Tekintve, hogy az utolsó normálisnak mondható friend kb. 5 méterre volt alattam, az ék annyira nem volt megnyugtató. A kis pikkely elég jó fogás volt ahhoz, hogy végiggondoljam szorult helyzetem lehetőségeit. Visszamászni nem tudtam, az ék olyan rossz volt, hogy beleterhelni sem mertem, nemhogy visszaereszkedni belőle, tehát csak egy választásom maradt, továbbmászni. Láttam magam előtt a célt, egy 10 m-re lévő párkányt, melyen át kiszabadulhatok ebből az egészből. Minden figyelmem a mászásra összpontosítottam. Már előre látszott, hogy a teljesen sima táblán lehetetlen lesz bármilyen biztosítóeszköz elhelyezése, úgyhogy ezzel nem is foglalkoztam. Apró fogások és még apróbb lépések, mindig csak kicsit haladva, figyelve, nehogy elkapkodjak valamit. Aztán mégis megakadtam, a fogás túl kicsi volt, lépés meg még annyi sem. A kezeim izzadni kezdtek, nem volt sok időm. Ziáztam, és gyerünk neki. Rátapostam a falra, de éreztem, nem tart sokat, fölnyúltam, léptem és végre megvolt. Ó, te drága párkány!
Kategória:
Túraleírások
Július 18-22 –ig sziklamászó diáktábort tartottunk Csobánkán. Családias légkörben ,jó hangulatban ismerkedhettek a sporttal a résztvevők.
Kategória:
Tanfolyam
