Történet

Magyarországon a 70-es években kezdődött a szervezett hegymászóoktatás. Akkoriban a Hegymászó Szövetség elődje, a Magyar Hegymászó Klub (MHK) fogta össze ezt a tevékenységet. Itt alakult ki az a nagy tapasztalattal rendelkező aktív mag, akik később egyesületünk gerincét alkották.

A 80-as években egyre szorosabbra szerveződött oktatói gárdánk. Az évtized végére felmerült az igény, hogy növekvő szakmai tudásunkat jobban kibontakoztassuk. Az anyaegyesület (MHK) keretei erre már nem voltak elegendőek. Így az 1990-es kevély-nyergi nyári táborban megszületett az elhatározás, és november 1-én megalakítottuk a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesületét (MAHOE).

Induló létszámunk 12 fő volt, mindannyian hegymászó oktatók. Első elnökünk Kiszely György (Matyi) volt. Kezdetben oktatói érdekszövetségként működtünk. Egyedüli célunk a hegymászóoktatás színvonalának növelése volt, és nem törekedtünk rá, hogy növeljük  a taglétszámunkat. 

Oktatói csoportkép a 90-es évek elejéről a Kevély-nyeregben

Nagy lelkesedéssel kezdtünk hozzá az egységes oktatási tematika kialakításához. Ez olyan jól sikerült, hogy a szükséges technikai korszerűsítéseket leszámítva mind a mai napig ezeken az alapokon nyugszik hazánkban a hegymászóoktatás.

Oktatóink jóvoltából az évek során három tankönyvet adtunk ki, 1992-ben, 1996-ban és 1997-ben. Mindegyik saját szellemi termék, nem külföldi művek fordításai. Ezzel a teljesítménnyel egyedülállóak vagyunk Magyarországon.

Az idő igazolt bennünket. Egyesületünk hamarosan a magyar hegymászóoktatás meghatározója lett. Induláskor még csak három tanfolyamunk volt évente. Ez a szám rövid idő alatt felfutott 10-12-re. A résztvevő hegymászó és ipari alpinista tanulók száma 200-300 fő körüli volt. 

A nagy siker láttán hamarosan be kellett látnunk, hogy az egyesület addigi szigorú létszámkorlátozása nem tartható. A tanfolyamok után a legtöbb tanulónk tanácstalanná vált, mert nem volt egyesülete, ahol tapasztalt mászók segítségével élhetett volna szenvedélyének. Elhatároztuk hát, hogy kiterjesztjük a tagság lehetőségét volt tanulóinkra is. Ezzel utat nyitottunk a taglétszám lendületes gyarapodásához. Hamarosan az ország egyik legnagyobb létszámú egyesületévé váltunk.

Bekötés mellbekötőbe és beülőbe. Oktató kép 1979-ből

Persze nem lehettünk volna szakmailag hitelesek, ha nem fordítottunk volna gondot a szakmai önképzésre is. Az első komoly megmérettetésünk akkor volt, amikor 1989-ben néhányan részt vettünk a Szlovák Hegymászó Szövetség által szervezett oktatóképző tanfolyamon. A tanfolyam hamarosan átalakult eszmecserévé, ugyanis hamar kiderült, hogy cseppet sem vagyunk kevésbé képzettek, mint oktatóink. Ez a szakmai siker nem vakított el bennünket. Tagjaink időről időre kijutottak nyugati továbbképzésekre is Franciaországba, Ausztriába és Svájcba. Az itt szerzett tudást a Bajóton rendszeresen megrendezett szakmai továbbképző napokon adtuk át egymásnak és az érdeklődőknek.

2003-tól lehetőség nyílt arra, hogy a TF keretén belül induló OKJ-s hegymászóedzői és -oktatói képzésbe bekapcsolódjunk. Oktatóink benne voltak a tematikát kialakító első csoportban. Azóta pedig többen vizsgabiztosi és szakoktatói szinten tevékenykednek a Szövetség Oktatói Kollégiumában. Ma már minden oktatónknak államilag elismert szakmája a hegymászóoktatás.

Oktatói érdemeink mellett hegymászó múltunk miatt sem kell szégyenkeznünk. Társaink megfordultak már az Alpoktól a Himalájáig, Alaszkától Kenyáig mindenhol a világban. Nevünkhöz fűződik az első magyar Himalája-expedíció megszervezése is. Azóta több társunk vett részt sikeres magashegyi expedícióban. Többek között Vörös Lászlónak (Cinó) több 8000 m fölötti mászása van. Ugyanúgy, mint régi kedves oktatótársunknak, Várkonyi Lászlónak (Konyi) is, aki a Mount Everest mászása közben veszítette életét.

Az oktatás mellett egyéb közösségi tevékenységekben is aktív múltunk van. 

Megalakulásunkkal egy időben átvettük az Aggtelek Kupa hegymászó verseny szervezését a Meteortól, és 1998-ig, a 25. jubileumi versenyig mi szerveztük azt.

A mászóiskolák karbantartásából is kivettük a részünket. Mi végeztük a dédesi mászóiskola karbantartását 2002-ig. Ezután Várkonyi László irányításával Oszolyon dolgoztunk sokat a mászóhely biztonságosabbá tételén. 

Egyesületünk tagja, Kosztin Arnold, 1994 óta majdhogynem egyedül építette ki hazánk egyik legnagyobb és legsokoldalúbban használható mászóiskoláját, a bajóti Öreg-követ. Itt azóta is rendszeresen végzünk karbantartást, és Arnold jóvoltából még mindig tudnak új utak születni.

 Kötélvégre bekötözködés. Oktatókép 1979-ből                 Lemászás kötéllel. Oktatókép1979-ből

Megalakulásunk óta több elnöke volt az Egyesületnek:

Első elnökünk 1990-től Kiszely György (Matyi) volt. Ő indította útjára az Egyesületet. Az Ő irányítása alatt alakult ki az arculatunk. Alapelveink, az egyre emelkedő szakmai színvonal mellett a szolidaritás és a hegymászóhagyományok őrzése azóta is irányt mutatnak nekünk.

Második elnökünk 1997-től Koch Gábor volt. Ő volt az az ember, aki hihetetlen lelkesedéssel és munkabírással emelt fel bennünket a legnagyobbak közé. Az ő elnöksége idején alakítottunk ki szoros együttműködést az Osztrák Alpin Klubbal (OeAV) is.

Következő elnökünk 2001-től Sturcz Antal volt, aki abban segített minket, hogy áthidaljuk pillanatnyi vezetői nehézségeinket.

2002-től Sziklay Tibor vette át az elnöki feladatokat. Az ő vezetése idején nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődést mutatott az Egyesület. A továbbképzések hatására oktatói gárdánk professzionális szintre emelkedett. Emellett hegymászótársaink is egyre nehezebb mászásokat teljesítettek, közösségünk egyre szorosabb lett.

Jelenleg, 2011 óta Szlankó Zoltán kezében van az irányítás. Tőle várjuk, hogy nagy elődeit is túlszárnyalva vezesse sikerre a magyar hegymászóoktatás zászlóshajóját.

1974. Oszoly, Órafal. Mellbekötő, keresztbiztosítás vállról, bakancs.

Te bevállalnád manapság?

A MAHOE kiemelkedő magashegyi eredményei 1990-2012

Összeállította: Vörös László
Budapest, 2004. május 11.
Szentendre, 2013.január 16.